A vízhiánynak rendkívül komoly következményei vannak. Testünk már 1%-os vízhiánynál szomjúsággal jelez. 2%-os folyadékveszteség megzavarhatja a rövid távú emlékezetet, nehézséget okozhat az alapműveletek elvégzésénél. 3%-os hiány csökkentheti az anyagcserét. 5%-os hiány enyhe lázat idézhet elő. 10%-os hiány esetén a vesék működése leáll, és izomgörcsök lépnek fel. 20% vízveszteségnél a szervek működése fokozatosan leáll, ami halálhoz vezethet.
Mint láthatjuk, a víz valóban az élet alapfeltétele. Szervezetünk harmonikus működéséhez napi 2,5-3 liter vízre lenne szükségünk. Nem kávéra, teára vagy alkoholtartalmú italokra, mert ezek vízhajtó hatásúak. Szintén felesleges és terhelő az ízesített üdítőitalok, rostos italok fogyasztása. Az emberiség fele krónikusan vízhiányos.
A víz ismert módon fiziko-kémiailag dipólszerkezetet mutat, amely közegében másodlagos szerkezetet alakíthat ki a hidrogénhidakon keresztül. A víznek, eredete alapján energetikailag stabil, nyugalomban lévő anyagnak kellene lennie. Mégis a víz dipólszerkezete miatt a legkülönfélébb struktúrákat alakíthatja ki a hidrogénhidakon keresztül. A vízmolekulák másként viselkednek, ha többedmagukkal fordulnak elő, ún. halmazszerkezeteket vesznek fel. Egy molekula összesen négy hidrogénhidat hozhat létre ideális esetben. A víz jég módosulatában az egész kristályra kiterjed a hidrogénhidas szerkezet, míg a vízben csak néhány molekulára. A köztes térben lévő molekulák rendszertelenül helyezkednek el. Ma már tudjuk, hogy a jégben is – attól függően, hogy milyen energetikai körülmények között jön létre – előfordulhatnak klaszteres szerkezetek. A klaszteres szerkezetek variabilitása miatt a víz szerkezete, valamint elektromos és fizikai tulajdonságai nagyon eltérőek lehetnek. A klaszterszerkezet mérete dinamikusan változik, el is tűnhet, fel is bomolhat, de máshol újabb klaszterek alakulnak ki. A víz szerkezete mindig kettős szerkezetű, a monomer molekulákat tartalmazó amorf és klaszteres struktúrák elegye. A hidrogénhidakat fizikai, kémiai, biológiai és geológiai hatások különböző módon hozhatják létre. Így létezik különleges klaszteres rend karszt-, ásvány és gyógyvizekben, de állatokban és növényekben is. A klaszteres víz különböző módon viselkedik a biokémiai folyamatokban. A rendezett klaszteres víz dielektromos állandója több nagyságrenddel kisebb lehet az amorf vízénél. Az élő szervezetekben a víz jelentős része rendezett állapotban van. A rendezettség a biológiai rendszerekben úgy működik, mint a ragasztó. Csökkenti a biológiai egységek elszigeteltségét, és a csökkent dielektromos állandó kiterjedt információcserét tesz lehetővé. Annak ellenére, hogy fontossága óriási, a víz alapvető szerepéről kevés szó esik. Szent-Györgyi szerint a biológia úgy feledkezik meg a vízről, mint ahogy egy mélytengeri hal felejti el, hogy a vízben él.
A mai napig a vízzel kapcsolatos mélyebb eszmefuttatás helyett a víz higiénés problémája a slágerkérdés. Az ivóvíz tisztaságának fontossága aktuálisabb, mint valaha. A 70-es években az USA-ban végzett járványtani vizsgálatok mutattak rá az ivóvíz és a rák gyakorisága közötti összefüggésre. Az amerikai szerzők adatait J. J. Rock Rotterdamban megerősítette. A vízben található rákkeltő anyagok a bennük lévő szerves anyagokból, főleg huminsavakból keletkeznek a klórozás miatt. A keletkezett rákkeltő vegyületek a kloroform és a trihalometánok. A klór méregnek is felfogható, itt arra szolgál, hogy a vízben lévő, „élő mikroszervezeteket, baktériumokat” elpusztítsa. „Csendes gyilkosnak” is nevezik a klórt, mert az ivóvízben található néhány vegyülete olyannyira agresszív, hogy képes az emberi sejtek örökítő anyagához kapcsolódva mutációkat is létrehozni. Európa néhány nagyvárosában ezért a víz klórozását a peroxidos, ezüstgéles és UV-fénnyel való sterilizálás váltotta fel. Természetesen ez sem veszélytelen, a peroxidos és UV-fényes kezelés aktív gyökök kialakulásához vezethet. A szabadgyökök daganatkeltő és immunrendszert gátló hatása a modern orvostudomány egyik felkapott témája.
A mai napig a vízzel kapcsolatos mélyebb eszmefuttatás helyett a víz higiénés problémája a slágerkérdés. Az ivóvíz tisztaságának fontossága aktuálisabb, mint valaha. A 70-es években az USA-ban végzett járványtani vizsgálatok mutattak rá az ivóvíz és a rák gyakorisága közötti összefüggésre. Az amerikai szerzők adatait J. J. Rock Rotterdamban megerősítette. A vízben található rákkeltő anyagok a bennük lévő szerves anyagokból, főleg huminsavakból keletkeznek a klórozás miatt. A keletkezett rákkeltő vegyületek a kloroform és a trihalometánok. A klór méregnek is felfogható, itt arra szolgál, hogy a vízben lévő, „élő mikroszervezeteket, baktériumokat” elpusztítsa. „Csendes gyilkosnak” is nevezik a klórt, mert az ivóvízben található néhány vegyülete olyannyira agresszív, hogy képes az emberi sejtek örökítő anyagához kapcsolódva mutációkat is létrehozni. Európa néhány nagyvárosában ezért a víz klórozását a peroxidos, ezüstgéles és UV-fénnyel való sterilizálás váltotta fel. Természetesen ez sem veszélytelen, a peroxidos és UV-fényes kezelés aktív gyökök kialakulásához vezethet. A szabadgyökök daganatkeltő és immunrendszert gátló hatása a modern orvostudomány egyik felkapott témája.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése